VI. fejezet

Zora és Szonja kibékültek, bár eddig se voltak haragba, de mióta hazajöttek Annabelltől még jobban összetartottak.  Szonja rájött, hogy Annabell csak kihasználja és a családjából csak Zora szereti.

- Szonja, elmegyek a boltba túrórudiért! - megy be Szonja szobájába Zora.

- Rendben, kettőt kérek én! Puszillak édes nővérem!

- Én is, hugi! Sietek vissza!- Zora kiment a szobából és a kék válltáskával kiment a lakásból. Az úton lassan sétált, közben az életén gondolkodott. Egyszer csak észre vette, hogy valaki van a háta mögött. Megakart fordulni, de valaki a szájához rakott valamit és nem bírt megmozdulni. Elájult.

Bence épp elbírta kapni a lányt, mielőtt a betonnak csapódott volna a feje. Rájött, hogy a lány szebb, mint gondolta. De a szépség nem számít, a bosszú a cél. Nem szerethet bele ebbe a lányba. Berakta a lányt a kocsiba és egyenesen a repülőtérhez mentek.

Zora elkezdett ébredezni. Látta, hogy a kocsiban van és gyorsan felfogta, hogy valaki elrabolta.

- Hol vagyok?-kérdezte ijedten. A kocsi lasított és megállt. A sofőr hátra fordult, Zora még jobban megijedt, hisz tetszett neki a sofőr. Pedig nem szerethet bele elrablójában.

- Zora, most azt fogod csinálni, amit én mondok!

-Honnan tudod a nevem?

- Ne kérdezz többet, nem felelek rá! Ha nem akarod, hogy a családodnak baja legyen, engedelmeskedsz! Megértetted?

-Meeg- mondja sírva.

- És tilos a sírás! Most pedig elutazunk valahová repülővel. Te pedig úgy teszed, mint aki magától jön. Majd a barátnőmnek adunk ki téged. A faluba, ahová megyünk ott se árulhatsz el semmit. Megértetted?

- Mit csináltam, hogy el kell engem rabolni?

- Kérdeztem valamit arra felelj! Ha még egyszer megpróbálsz kérdést feltenni, akkor talán elmegyek elhozni a húgodat is!

- A húgom hagyd békén, kérlek! Megértettem- Zora még mindig sírt és nagyon félt. Bár nem magát féltette, hanem Szonját, mert az elrablója állandóan vele fenyegette. És ahogy jobban megnézi a pasit, még jobban tetszik neki. Külsőre lehet jóképű, de belsőleg egy gonosz ember.

- Fejezd be a sírást! És gyere velem! - Bence jó erősen megszorítások a lány kezét, nehogy véletlenül az megszökjön. Közben a kocsiból kivett két bőröndöt és az egyiket a lány kezébe nyomta.

- Ez a te bőröndöd, én pakoltam be neked! És viselkedsz a repülőtéren, megértetted? - mondja Bence. Majd elindultak.

-Meg- mondta Zora- közben megérkeztek a reptérhez. Zora félt, de izgatott volt. Mindig is szerette a veszélyt. Főleg mindig is szeretett volna  repülni, soha nem ült repülőgépen. Zora elvolt a saját gondolataival, amikor is mondta az elrabló, hogy jöjjön, mert fel kell szállniuk.

Felszállás után, leültek a repülőre, sajnos Zora nem az ablak mellé ült, hanem az elrabló és egy másik srác közé.

Bence hamar elaludt, ami nem csoda, mert már napok óta nem aludt.

-Szia, a barátod jó hamar elaludt- szólalt meg a Zora mellett  ülő srác.

- Szia, igen- mondta Zora.

- Amúgy Kristóf vagyok. Téged hogy hívnak?

- Zorának.

- Üdv neked, szép neved van!

- Köszönöm. Merre utazol?

- Mina Escondidaba, te?

- Őszintén szólva nem tudom. Meglepetés lesz.

- Oh, az jó szeretem a meglepetéseket!

- Én nem, bár attól függ, hogy milyenek!

- De ez az utazás biztos jó lesz, ha arra a környékre jössz, ahová én, tetszeni fog neked!

- Nem hallottam még ezt a város nevet, de biztos szép lehet.

- Ez egy falu, egy szép vízeséssel és egy folyóval.

- Biztos szép, főleg a vízesés. Szeretem a természetet!

- Én is, három dolgot szeretek összesen.

-Miket, ha szabad tudnom?- Zora kérdezte mosolyogva, hisz vissza jött az életkedve, mert szerzett magának egy barátot.

- A természetet, a művészetet és a szerelmemet.

- Művészeten belül mit szeretsz? Van barátnőd?

- A festészetet, én festő vagyok. Imádom a természetet lefesteni és igen van egy csodálatos barátnőm. Ha a környékre jössz, akkor megismerheted Hennának hívják. És ugyanolyan kedves, mint te.

- Szívesen megismerném!- mondta Zora ásítva.

- Tudod mit, aludjunk egyet, köszönöm a beszélgetést és hogy megismerhettelek.

- Én  is! Jó éjt Kristóf!

-Jó éjt Szia Zora!

Zora elaludt, az elrablójáról álmodott. Egyszer csak egy nagy löketre ébredt.

- Zora, kelj már fel, le kellene szállni- ébredt fel Zora Bence hangjára.

 

V. fejezet

Egy hónap telt el Dávid halála óta. Azóta Bencének csak a bosszún jár az agya. Már ötlete is van. Mine Escondita-ban, ez a falu Mexikóban van és itt csak magyarok élnek, már házat is vett.

- Feri itt az ideje a bosszúnak- mondja Bence az öccsének, akivel sikerült kibékülnie. Mindketten egy nőbe voltak szerelmesek, de Dávid halála óta, már csak a NŐT okolták, meggyűlölték.

- Most már elmondod a terved? Kíváncsi vagyok, hogy tudunk Annabellen bosszút állni!

- A családján keresztül! A családját szereti, azért még ölne is! Úgy döntöttem az egyik rokonán állok bosszút.

- Jó ötlet bele keverni a családját?

- Igen, figyelj a családja se jobb!

- És kin állsz bosszút?

- Az egyik unokatestvérén, úgy hívják, hogy Zora. Már hetek óta figyelem, szép lány, de nem az a lényeg, hanem, hogy ő is olyan mint a többi rokona! Ezért ő lesz a legjobb választás, mert már nagykorú is és majd azt hiszik magától szökött meg.

- Mit fogsz csinálni vele?

- Elrabolom, elviszem Mine Escondita-ban, vettem ott egy házat is. Majd én megnevelem a lányt, de abban nem lesz köszönet!

- És ez miért Annabellnek lesz rossz? Csak a lány fog szenvedni!

- Hamár annyira szenvedni fog a lány, szólok Annabellnek, aki végig fogja nézni, hogy megy tönkre Zora élete.

- Hogy fogod elrabolni szegény lányt?

- Nem szegény, olyan mint a rokonai, pont olyan mint Anna, megérdemli a szenvedést! Még nem tudom, hogy hogy fogom, de megoldom!

- És hogy viszed el Mexikóba?

- Megoldom valahogy! Viszont szeretnék tőled kérni egy szívességet!

-Igen?

-Erről nem beszélhetsz senkinek!

- Veled mehetek?

- Nem, nem jó ötlet! Te csak maradj itt, telefonon tartjuk a kapcsolatot!

- Bence, gondold végig egy ártatlan lány életét teszed tönkre!

- Nem ártatlan!

- De neked nem ártott semmit!

- Ne szólj bele a dolgaimba!

 

IV. fejezet

Bence azóta nem beszélt az öccsével. Nagyon haragudott rá Annabell miatt. A saját öccse lefeküdt a barátnőjével, vagyis a volt barátnőjével. Bár magára is haragudott még mindig érzett vmi a nő iránt.

A munkából jött haza, mert egy irodában dolgozik. Az ALTS Kft.-ben, ahol ő a főnök. Az egyik legfiatalabb főnök az országban, hisz még csak 21 éves. Ez úgy lehetséges, hogy egy évvel ezelőtt Bence és a főnök nagyon jóba voltak. A főnök, a 72 éves Gyuri bácsi nagyon kedvelte Bencét. De egy augusztus délutan az irodában szívroham miatt meghalt. A végrendeletében az egész céget Bencére iratta. Így most már Bence irányítja az ALTS Kft.-t.

A ház ajtajában összefut Ferivel. Ő is akkor ért haza. Vajon Annabellnél lehetett? Egyikőjük se köszönt a másiknak. Hisz mindketten egy nőbe voltak szerelmesek, és ezt mindketten tudták is. Mindig amikor otthon voltak a hangulat feszült volt. Dávid, a bátyjuk semmit nem sejtett. Bár a 28 éves férfi, nem sokat volt itthon, valahová mindig ment.

Szóval csendben mentek be a házba. Ami nyitva volt, szóval a bátyjuk már itthon lehetett. Pedig mindig későn szokott hazaérni, most meg még 17:50 volt. Talán történt valami?

Bementek Dávid szobájába. Bence szólt neki:

-Dávii....- itt megakadt a szeme valamin. Dávid felakasztotta magát.

- Mi történt?-kérdezi Feri, de ő is meglátta a bátyját.

- Feri szerinted él még?- kérdezi sírva Bence. Utoljára 11 éves korában sírt, de most nem bírta tovább.

- Nem merem megnézni-felelte zokogva Feri.

Bence megnézte, de sajnos már nem élt. Felhívták a mentősöket, akik elvitték.

A két testvér alig bírta elviselni a fájdalmat. Visszamentek a halott bátyjuk szobájába és leültek az ágyra. Az ágyon Bence két levelet talált. Az egyiken "Bence" a másikon "Feri" felirattal.

-Feri, találtam két levelet, Dávid nekünk írta.- mondja Bence.

- Felolvasom hangosan a levelem, ha te is a tiédet!- tanácsolja Feri.

- Rendben, kezdjed- feleli Bence.

-Oké- Feri kibontja a levelét- "Kedves Feri, drága öcsém! Tudom, hogy szeretted Annabellt, tudom, hogy féltékeny voltál a bátyádra, Bencére! De ezzel nem vagy egyedül, én is szerettem. Jobban, mint az életemet. És ezt be is bizonyítom! Amikor olvasod a levelem, én már nem fogok élni. Hisz nem tudom elviselni, hogy Annabell soha nem lesz az enyém! Hisz ő senkit se szeret, mármint csak a rokonait, az a pár személy, akit szívből szeret, de férfit soha nem fog szeretni. És én ezt nem tudom elviselni! Feri te erős vagy, túl fogsz rajta lépni, de én már túlságosan szeretem és eddig azt hittem ő is szeret, de tévedtem. Nem bírok így élni tovább! Így kénytelen vagyok elbúcsúzni tőled! Békülj ki Bencével! És felejtsétek el Annabellt! Mert különben csak szenvedni fogtok! Ég veled! Hiányozni fogsz! A bátyád: Dávid"- Feri az utolsó mondatokat sírva olvasta el.

- Én jövök- mondta Bence és elkezdte olvasni a levelet- "Kedves Bence, édes kisöcsém! Tudod, hogy téged szerettelek a világon a legjobban, de mégis elárultalak! Fél éve voltál együtt Annabellel, de én már egy éve! Tudtam, hogy csak a szeretője lehetek, de én bele mentem a szerepbe. Amikor te a képbe kerültél, tudtam szakítanom kellene vele, de túlságosan szerettem. Így téged is becsaptalak! Kedves öcsém, bocsájs meg nekem, ne haragudj rám! És Ferire se, Annabell elmondta, hogy ők ketten lefeküdtek és te megláttad őket. Jaj Bence, én tényleg azt hittem szeret engem, de nem szeretett. És most már nem csak a szeretője akartam lenni, hanem a barátja. De ő ezt nem akartam, neki csak az ágyban vagyok jól. Ezért leszek öngyilkos! Mire hazaérsz, már nem fogok élni! Nagyon sajnálom, amit tettem. Bocsájs meg öcsikém, mindig is szerettelek! Ég veled! Kívánom, találj olyan lányt aki viszont szeret! Öllelek, szerető bátyád: Dávid"- Bence könnyei csak úgy potyogtak.- Nem bírom, Feri mindenki becsapott engem!

- Bence ne haragudj rám, én szeretlek téged! Nem lett volna szabad lefeküdnöm a nővel, bocsájs meg!- mondta Feri.

-Nem haragszok, Dávidra se. Ez a nő hibája, még a nevét se érdemes kimondani. De bosszút fogok állni rajta.

III. fejezet

-Anya, kérlek ne menjünk Keresztanyáékhoz!- kérlelte Anyját Zora.

-Kincsem, próbálj meg jó viszonyban lenni az unokatesóddal!

-Dehát Annabell nem szeret engem! Bár nem is csodálom, mert ő egy elkényetett picsa!

- Hogy beszélsz kislányom? A keresztlányomról ne mondj ilyet!-szidta le édesanyja.

-Rendben, bocsánatot kérek! Nem akartam szidni a drága unokatesómat!-mondja mosolyogva.

-Nem haragszom rád! De induljunk, mert elkésünk. Szólj Szonjának is!- az anyuka kiment a lakásból és beült a kocsijába.

Zora bekopogott a 14 éves húga ajtaján.

-Ki vagy és mit akarsz?- Kérdezte a húga.

-A nővéred vagyok Szonja! El fogunk késni Keresztanyáéktól!

- Tényleg ma megyünk hozzájuk! Annabell már biztos vár. Egy perc és mehetünk. Csak még ki sminkelem magam.

-Szonyjácska ne akarj ennyire hasonlítani Annabellre! Nem jó amit csinált!

-Azt hiszed hogy még nem feküdtem le senkivel?

-Kivel feküdtél te le?

- Már nem egy emberrel! A családban csak te vagy az aki a "jó kislány"

-Mert nem akarok úgy járni, mint a családom!

-Tudom, megértelek. Én se igazán szeretnék, de ezt látom!

- A családnak így is rossz hírneve van, Anya össze vissza csalta apát. Keresztanya minden pasival összefeküdt. Annabell is biztos vagyok benne, hogy a barátját megcsalta, nem is egy pasival. Karcsi, 13 éves mégis 7 barátnője volt már! És most még te is olyanná akarsz válni?

- Én nem akarok olyan lenni, mint a család, de te is látod, ha én is olyan jó lennék, mint te utálnak a család.

-Engem nem utálnak!

-Te is tudod, hogy haragszanak rád, mert... Te is tudod miért!

- És te is haragszol rám?

- Nem. Én veled értek egyet! Figyelj szinte te neveltél fel, számomra te jobban az anyám vagy, mint Anya.

- Köszönöm, de szeresd anyát! Jó?- ekkor hallották, hogy Anyjuk bejött a lakásba és ők pedig csöndben maradtak.

-Gyerekek gyertek már!- ordított be a lányok anyja.

-De édesanya még nem sminkeltem ki magam!

-Akkor azt még megvárjuk! Zora, te neked se ártana smink! Nem is csodálom, hogy megcsalt a barátod!

-Egy nő természetesen sokkal szebb-mondja Zora mosolyogva.

- Csak te gondolod így. Na gyertek!- mindannyian beültek az autóba. De egész úton sminkelte magát a 14 éves lány.

Megérkeztek a lányok keresztanyukájáékhoz. Annabell éppen az udvaron volt.

-Jaj de jó hogy itt vagytok. Szia keresztanya! Szia Szonja!

-Szia- köszön egyszerre Szonja és anyja.

-Szia Annabell- szólal meg mosolyogva Zora.

-Jaj Zora észre se vettelek téged! Lehet, hogy ha lenne rajtad smink, akkor nem lennél láthatatlan.

Bementek a lakásba, ahol Zora keresztanyja is megszólta a lányt.

-Kicsikéim menjetek be Annabell szobájába beszélgetni! Zora te is menj be!

-Rendben- válaszolta mosolyogva Zora. Bár nagyon rosszul esett neki, hogy megint semmibe veszik.

A szobában

-Képzeljétek szakítottam a barátommal!- mondta Annabell.

- Tényleg? Miért? Pedig nagyon jóképű volt. - mondja Szonja.

- Van róla fénykép? Én még nem is láttam. - kérdezi Zora.

- De sok kérdés lányok! Azért szakítottunk, mert én nem tudok egyvalakitől függeni. És nincs fényképem róla, bár tényleg nagyon jóképű.

- Szóval megcsaltad?- akadt ki Zora.

- Zora csak te vagy olyan jó kislány. Nekem izgalom kell. Amúgy ha itt tartunk Tibivel is lefeküdtem!

-Ribanc- kiabálta Zora.

Annabell anyja meghallotta és felrohant a szobába.

- Zora mit képzeld magadról? Minek nevezed a lányom?

- Keresztanya, Zora cscsaakk aazz iiggaazzaatt mmoonnddjjaa!- kelt Szonja Zora védelmére.

- Szonja egyre rosszabb hatással van rád a nővéred- szólt a lányra a keresztanyja.

Következett az ebéd, bár Zora nem volt éhes. Evés közben is gondolkodott. Szonja kiállt mellette, okos lány lett. És még a nevelése is használt. Hisz az anyjuk a pasikkal törődött, addig Zora Szonját nevelte. Pedig 5 év különbség van köztük. Zora Annabell volt barátját is sajnálta, hissz megcsalták. Most mit gondolhat szegény fiú. Hogy érezheti magát? Tibivel biztos akkor volt együtt Annabell amikor még Zorával járt.

Zora úgy gondolta, most se jobb a helyzete, mint fél évvel ezelőtt. Bár már leérettségizett, viszonylag jól sikerült neki. Felvették az egyetemre is. Úgyhogy csak vannak jó dolgok az életben.

II. fejezet

Bencének soha nem volt könnyű élete.

A barátnője pár napja csalta meg az öccsével. Mármint Bence öccsével. Bence éppen hazafelé tartott a munkahelyéről, amikor eszébe jutott meglepi Annabellt, a barátnőjét. A Spárban meg is állt és vett egy nagy csomag bonbont neki.  Visszaszállt a kocsijában, amit tavaly vett a saját pénzéből.

Annabell csak egy falunyira lakott tőle, negyed óra alatt oda is ér. Tudta, hogy a lány családja nincs otthon, mert elmentek a lány mamájához. Csak Annabell nem  ment, mert nem kedvelte a mamáját.

A ház elé érve Bence leparkolt és a csokival a kezében bement a kapun. Kopogott, mivel a csengő nem működött náluk. Senki nem nyitott neki ajtót, ezért bement. A lány szobájából furcsa hangok hallatszódtak, ezért felsietett. Mihánt a szobában volt, meglátta a barátnőjét és öccsét, Ferit. Egyikőjükön se volt ruha.

-Ti mégis mi a francot műveltek?- kiabált Bence

-Bence félreértesz minket- szólalt meg Annabell.

-Ezen nincs mit félreérteni! Ti ketten és Dávid báttyám vagytok nekem a legfontosabbak. És ketten elárultatok engem, mégis mit képzeltek magatokról? Nem vagytok normálisak! Anna, köztünk vége mindennek. Én meg még megakartalak lepni téged, milyen ostoba vagyok.- Bence kirohant a házból és  120-szal elszáguldott a környékről.

Gyűlölte Annabellt, mert megcsalta. Gyűlölte az öccsét,mert naív volt. Bence tudta, hogy Feri csak egyéjszakás kaland Annája számára. Gyűlölte magát, mert azt hitte mindig boldogok lesznek együtt. Tudta, hogy a barátnője, vagyis a volt barátnője tisztában van gyönyörűségével és mindenkit manipulál ezzel. De azt nem gondolta, hogy megfogja őt csalni. Azt hitte a lány is szereti, de csak az egész egy hazugság volt.

Az élete összeomlott. Úgy gondolta, többet nem akar megbocsájtani Ferinek. Annabellel meg szóba se fog állni. Számára már csak bátyja, Dávid maradt. Mivel anyja Feri születésekor meghalt, az apja pedig még 11 éves korában elhagyta őket. Szerencsére Dávid abban az évben töltötte be 18. életévét, így felnevelhette a két öccsét.

 

I. fejezet

Zora lassan lépkedett. Minden lépésében benne volt a remény. Bár lehet, hogy nem volt boldog, de mindig életvidám volt, legalábbis látszólag. Ez egy taktika volt nála, nem akarta, hogy sajnálják. Régen sokat sírt és negatívan gondolkodott, de megtanulta ideje pozitívnak lenni, így nem kérdezik mi a baja, mi történt vele.

************************

Fél évvel ezelőtt:

-Zora jó reggelt, elkésel az iskolából!-szólt Zora édesanyja.

-De még nem is szólt az ébresztőm!-Válaszolta nagyon álmosan Zora.

-Pedig már fél 7 elmúlt! Úgy tudom, van első órád.

-Basszus- a lány a telefonért nyúlt-véletlen 7-re állítottam az órát, 6 helyet. Mit csináljak? 6:50-kor indul a buszom és biciklivel a buszváróig 8 perc az út.- közben már felkelt és ruhát keresett.

-Igyekezz kicsim- mondta az anyukája és kiment a szobájából.

A lány felvette a kedvenc pulcsiját, ami egy egyszerű kék pulóver volt, hozzá egy farmert.

Gyorsan ment a fürdőszobába fogat mosni és megmosakodni. A haját is gyorsan kifésülte és összekötötte. A fülébe rakta a keresztanyukájától kapott virágos fülbevalót.

Ránézett az órára, ami 6:46-ot mutatott. Gyorsan felvette a táskáját és a tornazsákját és felpattant a biciklijére. Tekert teljes erejéből. Kiért a buszváróhoz, de pont látta, hogy elmegy a busza. A következő busz 7:20-kor indul. Ezzel azért nem szokott járni, mert 20 perces az út, ha nem késik, a busz beér 7:40-re. Az óra 7:45-kor kezdődik. 3 perc mire az iskolába beér. De a boltba is menni-e kell nem hozott se ennivalót, se innivalót. Most pedig vár a buszra, sajnos mást nem tudott tenni.

7:41 van. Gyorsan leszáll a buszról. Bemegy a Fornettibe, ahol vesz 10 pogácsát és egy pizzát, meg egy fél literes Xixo Ice teát. Kirohan a pékségből, szalad az iskolába.

Beér, felszalad a termébe. Hangosan kopog.

-Igen?- szól az iskola legszigorúbb tanárja, Hanna Néni.

-Elnézést a késésért, elaludtam.- szólal meg halkan Zora.

-Zorácska, nem tudtad volna hamarabbra állítani az ébresztőórát?

-Elnézést, véletlen egy órával későbbre állítottam, de többet nem fordul elő ilyen- közben Zora leült a helyére és kipakolta a matek cuccát.

-Szóval egy órával későbbre?

-Igeen-remegett meg Zora hangja.

-Az órámra már be se akarsz jönni?- ordította a tanár.

-Dee- a sírás határán volt.

-Persze, nem is kell bejönni! Itt van február, májusban érettségizel. Állítom, egy csomó feladatot nem tudsz, de ne is járj be matekórákra! Tudod mit, menj is ki az órámról, nem akarlak most itt bent látni!

-Tanárnő, kérem szépen ne haragudjon!- Sírta el magát Zora.

- Tűnés kifelé és ne sírj úgy, mint egy csecsemő!

Zora kiment a teremből a mosdóba. Ott sírt egész órán. Óra végén bekopogott és bocsánatot kért, de Hanna Tanárnő nem bocsájtott meg, bár megengedte neki, hogy a következő órára, ha időbe beér, bejöhet. A lány nagyon megköszönte, bár igazságtalannak érezte a szidást.

Egész nap hallotta, hogy az osztálytársai róla beszél. Zora ilyeneket hallott: "Ez a lány nem tud időben beérni" "Mégis hogy képzeli, hogy késik? Mit gondol magáról?" stb. Igaz, az osztálya mindig utálta és sokszor piszkálták, ezért sokszor rossz kedve van. Erre is csak gonosz szavakat használtak, főleg Fruzsi, aki éppen ezen a napon mondta Zorának:

-Zora, nem értem, hogy lehet valaki olyan, hogy mindig ilyen komoly arcot vág. Te még mosolyogni se tudsz, bezzeg olyan dolgokon nevetsz,ami nem is vicces. Szégyelld magad!-Zora majdnem elsírta magát.

A nap további része se telt vidámabban. Egyik szünetben kiment a mosdóba és a terembe visszafelé a lábán maradt egy Wc papírdarab. Mindenki kinevette az iskolában. Kivéve a tanárok, de hát az lett volna a legkisebb baja. Tesi órán játszottak, ami számára mindig kínzás volt, mert béna volt. Röplabdát játszottak. És miatta veszített a csapata. Lilla, egyik osztálytársa így szólt:

-Már megint a mi csapatunkban volt a Béna. Megint miatta veszítettünk. Nem értem a tanár miért veszi be valamelyik csapatba  is. Elrontja a játékot.-Persze Zora mindent hallott, nem bírta tovább és elsírta magát.

Erre szólalt meg Fruzsi:

-Nézd meg az érzékeny, sír. Hogy lehet olyan ember, aki minden miatt elsírja magát?-erre Zora nem tudott mit válaszolni.

Fél kettőkor jött a busza. Negyed háromra otthon volt.

Az anyukája kérdezte, hogy miért ilyen szomorú.

-Hanna Néni leszidott, mert reggel lekéstem a buszt és késtem óráról. Most utál engem!

- Biztos nem utál, csak túlreagálod! Ezért nem kell szomorúnak lenned. És lehet, le se szidod, csak te veszed annak! Ha ilyen érzékeny vagy, milyen leszel az Életben? Mindjárt itt az érettségi és utána kiröppensz az iskolából!

Zora felment a szobájába és sírt, de utána gondolta felhívja a barátját, Tibit. Egy női hang vette fel:

-Halló

-Szia, Tibit keresem. Kivel beszélek?

-Kitti vagyok Tibi barátnője, Tibi a fürdőszobában van. És én kivel...-Zora kinyomta a telefont. És hangos zokogásba kezdett.

Egy óra múlva Tibi felhívta:

-Szia Zora. Hogy vagy?

-Megcsaltál.

-Te hibád! Ha lefeküdtél volna velem...

-De hiszen még csak egy hónapja vagyunk együtt, nem várhattad el tőlem.

-Szakítok veled, ennyi volt Zora. Már nem akarok az életed része lenni. Szia - Tibi kinyomta a hívást.

********************

Zora szomorúan gondolt vissza élete legrosszabb napjára. De aznap történt vele az , hogy stratégiát váltott. Azóta az iskolán kívül, mert egy olyan helyen, ahol nem sokan szeretik, nem tud vidám lenni, mindenhol mosolyog és lelkesíti az embereket. Megtanulta, hogy csak akkor működik az élete, ha ő életvidám  és pozitív.

 

 

Üdvözöllek a blogomon!